Elsőre talán magától értetődőnek tűnhet a kérdés, azonban, ha volt már a lakásunkban egynél több növény vagy ha láttunk már hobbi konyhakertészt „akcióban”, akár el is bizonytalanodhatunk egy kicsit. A víz az víz, legyinthetünk könnyedén, de nincs két egyforma vízigényű növény, mint ahogy a címben felsorolt vizek is jócskán eltérnek egymástól.
Kezdjük ott, hogy értelemszerűen esővíz csak akkor van kéznél, ha esik, és ha előre gondolkozva a lehullott csapadékot össze is gyűjtjük időben. A kútvízzel az a helyzet, hogy a talaj minősége határozza meg, hogy az iható-e vagy sem. Sok esetben nagy a vastartalma, ami emberi fogyasztásra alkalmatlanná teszi, és ha növényeinkre is úgy gondolunk, mint lélegző, érző lényekre, akkor nem biztos, hogy amit mi eleve nem innánk meg, azt velük szívesen megitatnánk. Persze a kútvíz még mindig jobb eséllyel indul, hiszen a talajból nyert tápanyagok akár jótékonyan is hathatnak növényeink fejlődésére, ezért jó, ha bevizsgáltatjuk kútvizünket még időben, hogy tisztában legyünk vele, mire használhatjuk és mire nem.
De a csapvíznél is érdemes megállnunk egy pillanatra, hiszen szobanövényeinket legtöbbször ezzel öntözzük, pedig a tisztítás során – azért, hogy iható legyen – annyi minden kerül bele, illetve vonódik ki belőle, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Ezek pedig nem feltétlenül tesznek jót lakásunk zöldjeinek... Ezért szokták a gyakorlottabbak állott csapvízzel locsolni a növényeiket, mert így jobb eséllyel indulnak. Ehhez az kell, hogy használaton kívüli palackokat csapvízzel töltsünk meg, amiben néhány nap múlva leülepednek a tisztítás során belekerült mesterséges anyagok.
A cserepes növényeknél gyakran megfigyelhető, hogy földjük felszínén fehéres elszíneződés képződik. Ez leggyakrabban a csapvíz keménysége miatt van így. Bizonyított, hogy a kemény víz növényekre gyakorolt hatása hosszútávon negatív, a talaj ugyanis ilyen esetben meszesedik, ami jellemzően tápanyag-felvételi problémákhoz, ennek következtében gyökérelhaláshoz, vagyis adott a növény pusztulásához vezethet. Jó tudni, hogy az ország egyes részein a csapvíz klórosabb, mint máshol, ez pedig az érzékenyebb növényeknek problémát okozhat. Amennyiben a vezetékes víz klóros, meszes, lehetőség szerint váltsuk ki másmilyen vízzel öntözéskor még szobanövényeink esetében is.
De akkor melyik a legjobb megoldás?
A fenntarthatóság, a környezettudatosság és természetesen növényeink egészsége és megfelelő fejlődése szempontjából egyértelműen az esővíz felé billen a mérleg nyelve. Hogy miért? Mivel ingyen van, ezért sokat lehet vele spórolni, sokkal lágyabb, mint a csapvíz, nem kezelik vegyszerekkel, amiért növényeink nagyon hálásak lesznek. Ugyanakkor sajnos az esővíz gyakran szennyezett, főleg városi környezetben (nagyvárosokban, azok körzetében, vagy ipari vidékeken jellemzően savassá válik) így az érzékenyebb, egzotikus szobanövényekhez nem feltétlen javallott az esővíz használata, kerti és balkonnövényekhez azonban remek ötlet gyűjteni az esővizet, hiszen ezek a példányok így is, úgy is részesülnek az esővízből.
Hogyan lehet összegyűjteni?
Akár a csatorna, akár az eresz alá, vagy „csak úgy” udvarra érdemes kihelyezni esővízgyűjtő hordót,de ha nem szeretnénk ebbe befektetni, megteszi néhány vödör is. Ha öntözőrendszer telepítésén gondolkozunk, remek megoldás lehet esővíztartályok kiépítése a talajba, de ma már az sem lehetetlen vállalkozás, hogy az összegyűjtött esővizet a ház vízhálózatába vezessük vissza, szóval akár mosogathatunk vagy zuhanyozhatunk is esővízben, ha úgy tartja kedvünk.
Amennyiben hasznosnak, érdekesnek találta a cikket, kérem nyomjon egy tetsziket.